|
|
|
|---|---|
 |
|
| Öregség… (metamorfózis) | ||||||
| Ébredek, tétova reggelen.
Tovább? Nincs ötletem. Öregen? Az élet kegyetlen. * Öregkor? Manipulált alkonyat Már átértékel dolgokat… Ezekkel ismerkedek, De továbbmegyek. * Nem álomutazás öregség… Fiatal mondja, semmiség! Megtudja, hogy nem csekélység. * Kandallónál ücsörögni; kincs. Hideg van, tűzifa nincs. Pohár bor… sincs. * Varázslat? Lélegzet. Tompult? Képzelet. Tűnnek? Emlékek… Mentek? Visszanéztek, Idővel… enyésztek. * Jó lenne, még egyszer… fiatal lenni. Erre gondolni se semmi. * Bolondos álmok uralják embert, Pedig nyugdíjas letette fegyvert. Keveset keresett. * Öregségre, ember elkopik, Jó ötletből kifogyik… Lehet… újra ujját szopik. * Percek már szétszélednek, Mégis egyfelé mennek. Remegve telnek, lassan felednek… * Öreg élet, már nem kombináció, De tudjuk, nyugdíjas lét, manipuláció. * Menni életúton, amíg lehet. Már ne játszd fenegyereket! Hagyjuk ezeket… * Ember fia és lánya lelkében maradt fiatalos, De azért nem olyan, mint fiatalon, már nem kisokos. Sokaknak öregség lett saját, végzetes magány-sivataga, Meg fájnak ízületei, egyedül él, gazos az udvara… Röhögcsél magán, cikizi magát, jó, ha megmaradt humora. Ez, öregedés és hanyatlás napjainak melodrámája. Lesújtó helyzet, ez lenne az életvég, nagy-cél sármasszája? Mit várhatok én még betöltött hatvanhét évesen? Már annak is örülök, ha nem hűl ki a levesem… * A melodráma is Része az életnek végül. Öreg, kinek kell már? * Természet útja, de Öregembe nem vénember? Kor, annyi amennyi. * Öreges élet, mi Sodorgat a ciklon felé. Túlélés szerencse. * Vonatfütty! Kerekek Ha zakatolnak, haladunk… Öreg-szem, felakad. * Öreg láb már gyenge, Kapaszkodó nincsen. Ez vég? Lét szakadék szélén. * Kenyerem megettem, Már nincsen miért harcolni. Öregkor letaglóz. * Életkörülmények Megváltoztak és elfogynak… Bölcsesség itt kevés. * Ahogyan múlik a lét, az az elkerülhetetlen sietség, Mert, ha életemre gondolok; huh, de ideért az öregség. Fiatalos ember még csak nem is gondol öregségre, Öregen meg folyvást emlékszik fiatal életére. Szép az élet mondják és csodás az öregkor! Mondja fiatal, ki nem is tudja, mi a kor. Kívánom az okosnak, öregséget, így ő megéljen, És akkor majd megtudja… ő is szenvedni fog keményen. Elgondolkoztam és kérdem én, már mi más foglalkoztasson? Csak meditálok, elemzek, ezen a jégpálya- múlt sorson. Öregen már a pissz-fény is sok, Fő kérdés, hogy meddig maradok? * Múltat felzavarja A sok elfeledett emlék. Hangok kavalkádja. Múlt ajtót, sors jól becsapta. Zárt lett. Kilincs kattanása… * Félelem, rettegés, Hogy még mit hozhat a jövő! Ki öreg, félember… Nincs már cél, és nincsen már út! Öregségből, nincsen kiút! * Dőre fiatalság. Másként tennék ennyi ésszel… Utólag már okos. Az eső után köpönyeg… Maradj már magadnak, öreg… Vecsés, 2015. április 29. - Kustra Ferenc József – íródott; 10 szavasokban, versben, HIAQ –ban és TANQ –ban… | ||||||
| ||||||
