|
|
|
|---|---|
 |
|
| Poéta, mint látó | ||||||
| A magam látója vagyok…
Ha majd pennám szárazon Sercegve, csak karcolja papírt… Ezt már többszőr nem! Sercegés, törik csenden, A pennácskám kap az alkalmon… Csend… kiűzetik! Csend sem lesz már, jól elment. Értem imádkoznak, már végsőn… Imát mormolják! A szóló imahalmaz, Temetőben zavarja csendet… Madár zajongás! Fény, nekem is csak kihuny, A fránya, megy a csendem után… Koromsötétség! Az időm távlatában Képzelem… mélyül a sötétség… Élő vaksötét! Ha majd eljön az időm, Polcon megáll a vekker óra! Nem lesz fölhúzva! Ha majd eljön én időm, Sírlakó leszek, örök időn’… Feltámadáskor? Vecsés, 2022. november 7. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban. | ||||||
| ||||||
