|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hideg-be menet… | ||||||
| (Bokorrímes)
Lassan csoszogó léptekkel már közeledett az este, A déli napsütés hírét már majdnem moha nőtte be, A sötétség meg minden ellop, mint az ő kormos füstje… (3 soros-zárttükrös) Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel, Aztán kimutatta a foga fehérjét, lecsapott a viharral, „ledőlt heggyel”, Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel. Azonban rövid volt az esőt, vihart mutató ősz, Mert nagyon jött a korán beköszöntött tél és oly’ bősz. Napokig el sem múltak az egymást bőn követő hóviharok És mínusz tizenötben keltek hajnalban, ó az erdőlakók. Ebbe a pár napba éhség, az arcok szinte kiszikkadtak, A csontvázak az átfázástól, hússal együtt roskadoztak… Lábuk alatt, minden lépés recsegett, csikorgott, Ki kicsit figyelt, így járt, hogy hupp… jégen kuporgott. (Bokorrímes) Mindenki kérdezi most, ezután itt lelkesülni minek lehetne? Igaz, de ha ezt a telet átéljük, öröm lesz tavasz jövetele. Vecsés, 2021. május 31. - Kustra Ferenc József – íródott: az egymást követő évszakokról. | ||||||
| ||||||
