|
|
|
|---|---|
 |
|
| Jégtorlódás… | ||||||
| Volt idén is, meghalt a jó meleg nyár az őszben,
Jégtorlódás alakult ki a hajnali ködben. Lépteim alatt a tócsa jege reccsen, Kellene, de biz' meleg kabátom nincsen. Fohászkodok, de nem jelennek meg csak, hamis árnyak, Mint hajléktalan, nem vagyok senki, engem nem várnak. Elmém csak vágyódik, vágytól nagyon megrészegült, És ez az állapot nálam már réges-rég idült. Örömöm annyi, hogy nézem a Dunán a sok szép, fehér táblát, A természet úgy alkotta meg, mintha látnék, sok fehér márványt. Ez a hideg és a szép látvány, fázósan nincsen szinkronban, De nekem csak ez, és ennyi jutott a rám rótt, rossz sorsomban. Vecsés, 2015. március 18. – Kustra Ferenc József – [Pályázati anyagnak készült, de annyit sem mondtak…] | ||||||
| ||||||
