|
|
|
|---|---|
 |
|
| Múltad | ||||||
| Sohase mond, nagyon régen
Nem volt senkid az alvégen… Sohase mond el kétszer, De ismételd elégszer… Voltak rég' neked is őseid, És talán szerető szüleid, Voltak neked többen, szerető rokonaid, Ismételd, ne feledd… összetartozásaid. Sohase mond, hogy neked nincsen semmi múltad, És bár voltak rokonaid, de őket untad. Sohase mond, nincs velük semmi emléked, Mond, ha igen, akkor Te a múltad féled. Múltadba visszamenni, a saját létedbe kutatás, Lelked, így a raktáradba mélyen, kereső-kutat ás. Ha már közeledő este éjre hangol, Akkor már szív is elindult, elbarangol. Az est vajon tudja-e még a régmúltat, Vagy ő sem? Csak régvoltban... jó helyen kutat? * (bokorrímes) Találkozol Te, az utca emberével, Lehet, hogy sokkal, talán akár ezrével, Mit akarsz az ő -sokak- segedelmével? * (3 soros-zárttükrös) Hited koordinátája a lelkedbe be van írva, Ezen az úton jutsz békéhez, ha lelked terhet bírja… Hited koordinátája a lelkedbe be van írva. * (tanka duó) Ébred a reggel, Fény meg erre kialszik… Fájdalmas kelés… Érzékelés… mi való! Békélés, holnap való? Múltad fájdalom? Jelennel nem dicsekszel? Jövőt ki tudja? Szunnyadó láng csak égjen, Képzelet láng hevében… Vecsés, 2015. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott; a múlt meditációs földolgozásáról, alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
