|
|
---|---|
Az írás, mesterség… 4/6 | ||||||
Az író
Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról... A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet, Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet. A betű és az írás, régen nem volt az irodalom velejárója, De ma már, megörökítő az írás, mint az irodalom fő fogalma. Az igazi író... névtelen-tömeg közösséget szolgálja, És hűségre, igazságra kényszeríti a ragaszkodása. A közösség alázatos, névtelen szolgálata mellett, Megjelenik az írói egyéniség, és egyéb helyett Lelki keletkezés-pillanat tanúi leszünk... felsejlett. A ma írójánál már végleg elszakadtak a közösséggel őt összekötő szálak. A ma írója a közösség lelki-életébe, annyira kapcsolódik, muszájnak, Amennyire maga is a közösség lelki életének a része, ha nem lazsálnak. A mostani író, már nem igen rejti el önmagát, Inkább mindent kiad önmagából. Irodalombarát. Folytonos öntépés, analízis a fegyvere... nahát! Mindjobban a lélek legmélyére akar behatolni, Még a tudatalatti bányászását is megkísérli, Ezzel akar irodalomnak, közösségnek használni. Ezzel az író nem fordul el az ő közösségétől, sőt most fordul feléje, És nem hiányzik így belőle a másoló ős-író, közösség tisztelete, És a régi másoló-írók, önfeláldozó, igazság iránti hűsége. A jó író nem elégszik meg a nyelv eszközének a felhasználásával, Nem elég neki az érzés-figyelés, operál a kifejező szavakkal... A lélek raktára készletéből a jó író jól kiválasztja, Ami az irodalmivá alakulás, avató motívuma… Ebben van az író régebbi lelki kincseinek a halmaza… Trenírozd magadat, a szellemnek és a tudásnak embere leszel, Írhatsz még olyan műveket, hogy benne a szellemiség magad leszel… A tudás is látszani fog rajtad és ok nem lesz, többet nem feszengel… Rengeteg kérdés és sok gondolat, még sarjadhat bennünk, Amikre a választ, egyedül nekünk kell megkeresnünk. A jó íróban benne van: a közösség… szabadság… A hűség… az önfeláldozás… és a tudatosság… Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással… [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.] | ||||||
| ||||||