|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az írás, mesterség… 1/6 | ||||||
| Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve európai stílusú haikuval és tankával)
A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni! Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni? * Az ékesszólás Erény, a rossz stílus bűn! Sokan vannak így. * A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének, Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése… A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás… Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom, De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom. Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni, Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni. Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok, És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok. De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is, És akkor a mű híján van már a megírásnak is. Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak! Tulajdonképpen a stílek miben állnak? Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra, A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba, És ráadásul nem használod írásjeleket, Elveszted az érdemi-munka fejezeteket. Az értelmi munka És az írás munka, Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól! Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól. A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék… Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék. Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke, De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége. A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme, Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére. A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók! Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók. Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek, Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek… A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek, Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek… Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától. Még ide kell sorolni a tudás felfedezést, Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést. Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan! Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan? * Az emlékezet Maga, tudatalatti! Emlék raktárház… * A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt, A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt. Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot, És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott… Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát, Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást… Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt, De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást. Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból, Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból. Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni, Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni. Érzéklet átalakulva lesz képzelet, Uralkodás a tudatalatti felett! Képzelet alakul át eszmévé, És az fejlődik majd, valamivé… Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik, Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik. * Az észbeli és Lelki folyamat vegyes. Van szerepcsere! * A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe, Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe… Képzelmek egyben nagyon érzékenyek... Kell, agyunkban tartalékok legyenek… Ők gazdagon érzékelő egyedek. Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk, Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk! Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk. Írhat az ember, akár főleg általánosságról, Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról... A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából. Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést, De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést. A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező, Ami a gondolatokból visszaverődő. Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből, A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből… * Képfestés nehéz Munka, sőt már művészet! Láttatás csoda. * A vers az a vers, Próza tördelve nem az! Áltatod magad. Olvasód, csak jót akar! Tárd elé nagyon hamar! * Írni művészet, Gondolatleírás nem! Író dolgozzon. Poéta feladata, Hogy szóképét láttassa. * Olvasó-igény, Hogy művet kapjon kézhez! Káros… förmedvény! * Az írás mestersége, maga a mesterség! Sokan írnak, de a papír és toll nem elég… Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat, Használj írásjelet, írj rímelő sorokat! Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj, Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj… Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc József – [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.] | ||||||
| ||||||
