|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az életről… | ||||||
| Emberben bízni,
Nagyon rémes gondolat. Kárát szenvedtem! * Bámulok. Csak úgy Látom világot, hazug... Mit hoz a jövő? * Az élet álom, De oly’ mint egy rémálom; Kéne ébrednem. * Érzelem völgybe Tombol lelkem mélysége; Mást nem érdekel. * Siker, mi kerget! Utol nem ér, nem siet. Csak megyek tovább…. * Magam vagyok én Kívül-belül fenomén; Hiszik? Vagy csak én? * A csönd oly’ sűrű, Hogy körbeölel, megfojt; A lelkem sajog. * Életfa gyökér Vagyok saját magamnak; Locsolást kérek! * Kinek hatalma Nincs, ne mondjon véleményt... Sárba tapossák! * Ha én igazat Mondok, jól megköveznek; Így volt mindig is. * Szürke állomás A következő megállom; Vizet veszek fel. * Elbandukolok, De nem tudom, hogy merre; Gyere Te erre. Vecsés, 2012. szeptember 10. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban. | ||||||
| ||||||
