|
|
|
|---|---|
 |
|
| Valaki, valaki emleget | ||||||
| Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon könnyez? vagyok S el?ttem párisi utca-ormok Hasogatják az eget, Szelíd kárpitját a nagy égnek. Vidám legények Jönnek dalolva Sötét utcáknak mélyir?l. Gondolkozom: kir?l, mir?l, Mikor, mindegy. Valaki, valaki most emleget... Merre megyek, Van-e út az utca-mélyt?l Föl a hasogatott égnek? Még sokáig kisér az ének S én botorkálok tovább, Keresem, aki emleget, Keresem lelkemben azt, Akiért érdemes volna Így élni búsan és loholva Sötét utcákról nézve az eget. Valaki, valaki most emleget, Valaki szán, Valaki szánja Azt, ki Páris sötét utcáira Dobva nézi, kivánja Az eget S akit megríkat az az ének, Melyet dalolnak Éjszakában vidáman vesz? Rongyos, de társas legények. Valaki, valaki most emleget, Mert nagyon könnyez? vagyok S el?ttem párisi utca-ormok Hasogatják az eget. | ||||||
| ||||||
