|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mi az, hogy ordítozik a csend? | ||||||
| Csendnek örültem…
Tavasszal a szép megújhodásnak örültem, Nyáron a barnító napsugárnak örültem, Ősszel a színkavalkádok örültem, Télen hidegnek, hónak is örültem… Tavasszag egy jó kis románcnak örültem, Nyáron az együtt strandolásnak örültem, Ősszel, lelkem szelek szárnyán… örültem, Télen, testem jégen csúszkált… örültem… Minden évszakban voltak viharok, de örültem, Minden évszakban voltak szép napok, de örültem… Tavasszal hallgattam lelkem megújhodásának zaját, örültem, Nyáron alálltam, hallgattam a pára kapunak zaját, örültem, Ősszel szélvihar elsodorta sityakomat, nevetve örültem, Télen ritka hóviharban sétáltam egy jó nagyot és örültem… A lelkem, csendben volt, de velem volt én meg csak örültem, A lelkem nem üvöltözött, csendben jött, ennek örültem… Manapság már a világ... lelkem is megbolondult, rájöttem, ennek nem örültem, De hiába, mert észrevettem, hogy régi fájdalmakat énekel… nem örültem. Vecsés, 2020 május 9. – Kustra Ferenc József – íródott: önrímesben. | ||||||
| ||||||
