|
|
|
|---|---|
 |
|
| Versem, így lesz | ||||||
| Elmeséli a poéta…
Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak, Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak… Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén, Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén… Nem fogja uralni versem... az ürességet mutató aszály, Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj. A tarka virágos rétből nem vehetem el csak az egy kéket! Ha már írok, ekkor meg kell jeleníteni a mindenséget. Szeretném az ízlelő bimbótokat kinyitni, Közben meg nézem a tél, mit tesz... hogy van odaki… Fejemben a gondolat, csordogál, mint búvópatak, Ha olvastok, remélem, nem kiabáltok, hogy attak! Gondolataim sorjáznak elő, mint halk fuvallat, Fura szépségük van a papíron, a tollam alatt! Saját gondolatom nem zavar, így ezért osztom meg veletek, Estefelé, nap sugárzása enyhül... olvasóim legyetek. Van itt egy-két, illanó gondolat, de elkaptam és leírtam, Ezek már belülről nem gyötörnek, én ide legott beírtam. Kettesben vagyok a tollal és a papírral, ők nekem egyek, Pihenésképpen, felállok, sétálok udvarban... egy kört megyek. Megosztottam én veletek gondolatokat, Most már elhallgatok! Várom az újabbakat... Vecsés, 2014. november 7. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
