|
|
|
|---|---|
 |
|
| Macerás komplikáció! | ||||||
| Hétköznapi pszichológia…
Van-e még árny a falon és mekkora? Mint a kiváltója, van-e akkora? Az árny-kiváltója mozdulatlan, Maga az árny, több mint nyughatatlan… Ha mulasztasz, és valami későn jut az eszedbe, Akkor a problémák elő is jönnek, nagy hegyekbe. De ami már elmúlt, azt biz' visszahozni nem lehet, Ezért inkább korán tedd, azokat, amiket lehet! Ha ébredek, mert nyakamba csókolt a hajnal, Az villan be, friss pirítóst eszek pudginggal. De aztán az villan be, a „hajnal” csókja tőled ered, A vágy rögvest föltolul, lehet, hogy engem vár az öled? Maradjak? Ki tudja, hogy jobb-e későn kelni, mint korán? Hajnalpirkadatot elmulasztani, veszett… vágy okán? Túlontúl későn „ébredni” jó hajnali szórakozás? Jobb későn, mint soha, és még ez talán nem botorkodás. Fiatalon voltam én fronton, szennyben és mocsokban, Sokszor lőttek rám, nem gyönyörködtem barát-halottban… Ott az élet, több mint rossz, egyenesen kegyetlen… Ott csak parancs van, megváltoztatni lehetetlen. Ott, ha későn van korán, akkor lehet az is, hogy mi meghalunk, De lehet korán is késő, és dúdolhatjuk a végső dalunk! Fronton a semmi, lehet, hogy a legjobb jó, az a valami! Harcolni a halálért? Erre ad ki parancsot, valaki! Nagy döntéseket is meglehet hozni későn, A fronton, senki nem gondol rád, semmi-féltőn! Ha, a komplikáció előtérbe kerül és túl korán, Lehet, hogy "elaludtunk", nem is vettük észre, elég korán! Ha, a komplikáció csak túl-későn, lassan kerül elő, A vágyott sikert, te már ne várd, ő már nem lesz neked fedő! Tested vágyón lüktet, eme testbe Akarlak téged, most és egyszerre Vagy túl későn jutott az eszembe? Tán’ piszkálok a lehetetlenbe? Már késő van, vagy még oly' korán? Tán’ mindegy is… a semmi okán… Az éjszaka összeszakad, ha a gyertyám leég, szinte hallhatón, A spiccesen dülöngélő árny szétmállik, szinte… tűnik a falon. Vecsés, 2013. november 9. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
