|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ez már a csend alkonya | ||||||
| A relaxálás, szféra zenéje a csend,
Benne mi a zizzenés: effekt… ezt üzend. Hajnalban, tán’ napsugár… zizzenés? A csendben lehet így elmélkedés? Forró feketekávé csöpög államon, Hangja csak elandalít, én így álmodom… Nem kellenek a szavak, mosollyal kiköpött frázisok, Csak mert hasamon a feketekávé cseppek gurulók… Majd, ha egy viharfelhő közeleg, ráborul a tájra, Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva... fájva! Villámlik, belegázol az én csend világomba, Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya. Vecsés, 2013. február 12. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
