|
|
|
|---|---|
 |
|
| Micsoda élet | ||||||
| Pedig érdemtelen vagyok rá…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem, Mert ez a mostani a végső lehetetlenem… Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem. Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött, A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött… Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött. Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe, Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe… Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe. Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek, A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek… Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek. Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem, Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem… Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem. Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. [Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)] | ||||||
| ||||||
