|
|
|
|---|---|
 |
|
| Régóta figyelem sorsomat | ||||||
| Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat… Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat. Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen, Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen… Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen. (Senrjon trió) Alakulása nekem… Semmi megy csak egyenes úton. Bánatoskodok! * Látszólag egyenesen Haladni becsapás, ámítás. Bánatoskodok! * Az élet nem fürj húsi, Inkább, nagy döghús a dögkútból. Bánatoskodok. * (Apeva) Gyors Meglét. Születés. Életút meg Eredménytelen. * (Bapeva) Szülés. Megjöttem, Ordítottam. Már éreztem én Ezt nem kellett volna… Körülnéztem, jó nem volt… De az akaratom... sem volt Homlokomon meg pech lovagja! Mibe fogjak mi, ha nem sikerül? Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek. * Tettel állandóan korhol az élet, Hogy ki ne szabaduljak, Folyton fényezi kemény ketrec-létet. Az élet, maga az elviselhetetlen lét, Faramuci, maga szabályozza a létét! Valami kén', gondoltam saját víziómra, De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra! Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba, De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban? Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant, A lelki gond nélküli kis csomagtalant… Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. | ||||||
| ||||||
