|
|
|
|---|---|
 |
|
| Asszonyvárás asszonyszobor mellett | ||||||
| Asszonyra várok, aki vággyal telve
Most szép, forró kezével Hajamba túrna s nagyon megölelne. Asszony. S villogna b?re a homályba, Mint ez a szoborasszony, Kire félénken hull a holdvilága. Asszony, kinek oly megadó az ajka, Mint ez a szoborasszony, Ki szép k?testét félénk holdnak adja. Nem is tudom: ki. Szent és messzi asszony. Egy áldott száj, ki számra Mohó polipként s forrón rátapadjon. Súlyos parf?mje fojtogatva szállna És megremegne szívem, Mint szell?t?l meging dús, déli pálma. S ha megkérném, a szobor mellé állna - Ó, forró, szép szobor, kin A holdvilág is tüzes csókká válna! Szobor, egy él? asszony állna melléd!... Szobor, hideg s én mégis Megcsókolom most fényes, büszke mellét. | ||||||
| ||||||
