|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szilveszteri vigasság… | ||||||
| Emberek a szilveszter egy nagy örömünnep, mulassunk!
Együnk, igyunk, táncoljunk, újévbe végleg kiránduljunk! Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én ellenálló, Magammal szemben, jövő évben sem leszek szembeálló. Micsoda illatok szállingóznak a levegőbe?! Virsli illat érzik, engem is kínálnak belőle, Ami el is fogadok, mert szeretem mustárral, Ez bizony az mi jó, amit nem eszek félvállal… Majd ha éj idején felvillannak a petárda fények, Én sajna, nem leszek része szilveszteri őrjöngésnek. Fáradtságukból, eltelt évek most megálljt parancsolnak, Gondolatok rezignáltság mosolyában lubickolnak. Éjfélkor kortyolom a kis pohár pezsgőt és érzem, hogy élek. Jövőre is lobogni fog élet lángja, ellenállni vétek. Fogadkozunk vagy sem, élet nem áll, tovább folyik, De szilveszterkor örüljünk, most vannak a murik! Jövőre is találkozunk, folytatjuk életet… remélem. Én tudd, hogy az élettradíciót folyvást, hűen követem, Nyomás előre, jönnek szembe az újabb és újabb évek, Néha pihenni is kellene, de vajon vannak-e révek? Vecsés, 2013. december 13. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
