|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rád emlékeztem . . . | ||||||
| Fájdalmas arcú, tettet? Madonnám,
Kir?l epedve annyiszor daloltam, S akit?l csókot sohasem raboltam; A te emléked elszállott ma hozzám. Füstös kávéház asztalánál ültem, Valami fojtó mámor szállt agyamra, Dehogy hallgattam víg heged?hangra, Hallgattam némán, búsan, elmer?lten... Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta, S?r?, nehéz köd fogta át a lelkem, Szívemre lelni nem tudok azóta! De mikor vád lett a cigány vonója S vádolva, sírva zokogott a nóta, - Rád emlékeztem s a szívemre leltem... | ||||||
| ||||||
