|
|
|
|---|---|
 |
|
| A bozót leánya | ||||||
| Egy lyány bujt ki a Bozótból
Fázós, ?szi délel?ttön, Bekacagott az arcomba S meleg mosolyt s ?szi rózsát dobott reám. Nem külömb a többieknél, De hozták a lelkem sodra, De hozták a váratlanság S friss vállait megrángató idegei. Mikor eltünt, lecsüggedtem, Hogy újra jött, fölaléltam, Szégyeneltem, ha hiányzik És dühöngtem, mikor újra megérkezett. S úgy mondtam el doktoromnak, Mint éjenti köhögésem, Mint szivem halál-zörgését, Mint valami közönséges kór-tünetet. Úgy mondtam el: Bozótból jött, Honnan jött már néhány asszony S hogy nekem már nem is illik N?t fájlalni, n?t kivánni, nem is szabad. S úgy mondtam el önmagamnak A lyányt, ki jött a Bozótból, Mint az én h?s életemnek Lyány-találó, drága, fájó szimbólumát. | ||||||
| ||||||
