|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lankáidon… | ||||||
| Szelíd lankáidon mászkálni,
Völgyeidet, mindet bejárni… Azonosulni… bőn, Magamat hergelőn… Sötétség ködében járkálni… Este parkban, padon csücsülünk, Sötétedéssel, sötétedünk. Oltári szép a csend, Nyugalomért esend. Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk! Váltanék sebességet még föl, De, te nem! Félsz a nagy hevemtől! Hergelés bent marad, Kint, látható a kard… Elkísérlek, gerjedelemtől. Megkívántalak, nem szégyellem, Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem! Vágy fiókját nyitom, Harcom, magam vívom! Ígérd, előbb-utóbb Te... velem. Csókolgatom majd a földet, mint Az élet, helyi oltárát… kint! Aszott már a remény, Nálad, nincs engedmény… Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint… Én bizonytalanul, csak várlak… Veled kéne élni… ma, mának! Volna közös öröm, Libabőr... bőrömön. Nem mondok le rólad, csak várlak… Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc József- Romantikus LIMERIK csokor | ||||||
| ||||||
