|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mert túlságosan akarlak | ||||||
| Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam S ha az útfélre verlek, Szép arcodat emeld föl, Nézz reám, ríjj és nevess: Túlságosan kedvellek. Ha megszidlak levélben Vagy pimasz fütyölésben; Vagy ha másnak kinállak, Hozd szívemhez a szíved És sirass, mert hazudok: Túlságosan kivánlak. Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csip?d ringása bánik: Túlságosan szeretlek. S a napok mulnak-mulnak S beteg szivembe fúlnak Vágyaim szent Te-érted. Jönnek a téli varjak Feketén a hómez?n: Most már búcsuzok T?led: Túlságosan akarlak. | ||||||
| ||||||
