|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kérdés kék szemekhöz | ||||||
| Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas, egyetlen kékjét a világnak, Mert az én vak szemeim ezután Csak teáltalad látnak. A vén emlék-gyilkosnak add ide Varázsát a szent, emlékez? méznek S csettentsd a nyelvem tartón, édesen, Míg más asszonyra nézek. Míg az a két apró, barna bogár Csiklandozván föl s bejárja az arcom, E más szemekhöz küldd el a tied, Te várakozott asszony. Szerelmeket parancsolj most reám, Úgy kellenek élethez a szerelmek, Úgy kellenek a te kék szemeid, Bár barnán feleselnek. Úgy kellenek a meghagyásaid, Mert megint b?nbe estem S kérdem: szeretek, ím, egy új leányt, Szeressem, ne szeressem? | ||||||
| ||||||
