|
|
|
|---|---|
 |
|
| Miért nem rózsaszín minden? | ||||||
| Az éj s?r? sötét leple, borult a lelkemre.
Nehéz súlyként dobog a szívem, nem kapok leveg?t, nehezen lélegzem.... Talán abba kéne hagynom, és mindent befejeznem. De vannak pillanatok, mikor rózsaszín fényt áraszt minden, az életer? amit érzek, euforikus, és csoda széppé tesz mindent, miközben semmi, de, semmi rossz nincsen. Ez a fény nem az enyém, csak vágyom rád, és magamat emésztem. Miközben Te, oly messze vagy, és rólam, a fejedben semmi, emléked nincsen. Mióta nem láttalak úgy érzem, veszett kutyák marcangolják a lelkem. Elszáll az er?m, meg áll a szívem. Kérlek hajolj fölém, csókolj meg, csöpögtess egy kis vért az ereimbe, hogy újra érezzek, és beinduljon az élet a testembe. Egyszer láttalak sírni, éreztem a fájdalmad, és a bánatod. Magamhoz akartalak ölelni, hogy érezd a szerelmemet, oltalmaz karom, és elmondani örökké veled leszek, ha akarod... | ||||||
| ||||||
