|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megölelném a lyányod | ||||||
| Éjfélkor az ágya körül
Feslenének mese-arany-virágok S ?riznék szép királyfiak, Paplanát se érintenék: Ilyen volna a lyányod. Lábig bókolnák cédrusok, Liheg?en ?zné száz anya-átok, Finom, sz?z teste illatát Itt hagyná századévekig: Végzet volna a lyányod. Szívenütne minden legényt, Vágyba vinné, aki sohase vágyott, Ezer csók egy lehelete, Látása termékenyités: Asszony volna a lyányod. Földben és szívben minden ér Sisteregne, mint forró pokol-árok. Megfehérednék a világ, Ha fehér b?re ráragyog És kacagna a lyányod. De ha meghalnék b?nömért, Fölgyújtanám egy éjjel a világot: Hunyt szemmel gondolnék reád, Átfogná két veszett karom S megölelném a lyányod. | ||||||
| ||||||
