|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tavaszi szél | ||||||
| A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket,
Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket! * Tébolyult a szél Új létnek, vadul örül. Kék ibolya él. * Szél végigfut Erdőn, barázdák során… Friss illatot hord… * Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról, Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról. * Szakadó eső Áztatja megújhodást. Szomjas növények. * Utolsó vízcsepp Is leesik, már vége. Növényfejlődés. * Tavasz az, ha kigombolt ingnyakkal megyek a viharban? A vad szél meg befúj hónomig, meleget pazarlóan? * A szél citeráz, Felhőnyájat terelget. Friss levegőt fúj. * Kikelet dühöng, Minden megújul, frissül. Szép az újhodás. * Aztán ha alsómig elázok a már langyos esőben, Tavaszi szél megszárít? A dolga, ez eredendően? * Melegség tölti Meg a tájat, szíveket. Hideg feledés. * Már szép a tájék, Szél meg melegen csókol. Fűben mezítláb. * Te tavasz! Úgy látom, te vagy a megújhodás könnyű parafa kérge, Biztos, hogy te vagy a megújhodás, szélfútta parafa medencéje… Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: 2 soros versben és senrjú -ban, önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
