|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hogyan legyen tovább? | ||||||
| (Anaforás)
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől, Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből. Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol, Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol? * (Senrjú) Nem is én döntök, Körülményirányítás! Sors, rég’ elhagyott… * Fekete fátyol Megmaradt, csak az enyém! Rég’ elhagyott sors… * Születésemkor Borús égen, csillagok? Elhagyott rég’… sors. Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem, De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem. A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig, Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig… (Anaforás, halmazrímes, belső rímes) Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül, Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül. Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül, Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül. * Ó! Ha nem függnék Mástól! Szeretet lengne… Gonosz emberek! * Éjsötét fátyol, Távoli erdőségbe… Levélzizegés. * Adjatok éltet, Fekete nélkül békét! Csillagfény magány. * Szél dalolása, Elrepítheti rossza? Ez felnőtt mese… * Kihalt parkban rendszeresen meditálok, Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok… Kihalt parkban, keresem elveszett életet, Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet. (Bokorrímes) Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este, Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve. Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve… Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
