|
|
|
|---|---|
 |
|
| Álomdal | ||||||
| Álmomban egy helyen jártam
Ablakodnál ott tanyáztam Ott ért este és ott ért hajnal Mindig-mindig azzal a dallal. Az a dal mely kett?nk szívét Összeköti míg tart a lét Felcsendül és emlékezem Mit jelentesz te most nekem. Ugyanazt mint akkoriban Jógázgattál a koliban Bejutottam, meghallgattam Hanger?t jól ráadtam Hogy ott bent a teremben Elmondhassam azt neked: A szomszédban a fiú Nagyon nagyon szeret. Nem változott semmi, bár nehéz hinni A fiú most is tud úgy szeretni. Nem csak tud, de teszi is, Megihleted, látod te is Ennyi verset, ennyi szépet Soha nem írt senki néked. Bárhogy döntesz, bármit teszel Verseivel boldog leszel. Ha nem bízol, csak elolvasod, Szebben indul majd a napod. De ha bízol, adsz egy esélyt Odabújik mindig melléd. És a versét minden napra: Közvetlenül neked mondja. Neked mondja, megsimogat, Megdicséri mosolyodat. Ha morcosan térsz nyugovóra: Gondja lesz majd szép álmodra. Ha viszont már nem adsz esélyt Szomorúan ír majd esszét. De elküldi, és életedben Vár majd egy vers minden reggel. Egyetlen vers minden reggel, A nap hogyha forrón felkel Benézve az erkélyeden Azt lássa hogy emlékezel. Emlékezel a fiúra, Ki életedet jól szétdúlta. De emlékezel arra is: Hogy jó is volt - ha néha is. Én így ?rzöm a történteket: Rád gondolok és emlékezek. És ahogyan az id? telik Egy kis kötet majd megjelenik És ha testem hagy majd cserben Koporsómban benne legyen E kis kötet, és fényképed Hisz érted éltem - ha nem is érzed. | ||||||
| ||||||
