|
|
|
|---|---|
 |
|
| Én úgy gyászolok | ||||||
| Én úgy gyászolok,
hogy feltáncolok a falra. Perdülök jobbra, majd kett?t balra és levágom a hajamat, hogy ne legyen emlék se a szálakon kezed puha érintése. Én úgy gyászolok, hogy szöget eszem. Elnyúlok lomhán a kereveten és a szívemb?l lustán, a véres-rozsdás fémet mohó étvággyal csipegetem. Én úgy gyászolok, hogy megbontom az elmém. Mint egy elszabadult vasúti szerelvény, kisiklok a fájdalom-peronon és bomlott fejem a kerekek alá nyomom. Én úgy gyászolok, ahogy szeretek, és úgy halok, ahogy nem élhetek- Elégülten, úgy negyven év után, álomba ájulok egy Istenn? homlokán. | ||||||
| ||||||
