|
|
|
|---|---|
 |
|
| titkok börtönében | ||||||
| Titkok börtönébe zárva élem az életem
Kínzó érzések acélos bilincse fogva tart Vágyódom a nyugalom csendes tengerére Hánykolódó sajkám most éppen merre tart? Szemem a végtelen szürke semmibe réved Lelkem békéjét vajon hol, merre lelhetem? Mondd mért küldött Isten az utamba téged Átok, vagy mézíz? áldás vagy te énnekem? Rám borul a sötét éj vasmarkú csendje Hagyom, hogy födje be vívódó lelkemet Kába álomba húz a messzi végetlenje Egekre szárnyalni nekem már nem lehet Szárnyam összetörtem véres küzdelemben Harcot vívtam ellened-érted szüntelen És te nem is sejted mi zajlik szívemben Hogy nem szeretni téged többé már képtelen Omlok, fáradok, már er?m a végére jár Mit sem ér a harc, az ádáz, d?re küzdelem Rád még új hajnal, fényes ragyogó napja vár Repülj a széllel messze, nem bánom, engedem? | ||||||
| ||||||
