|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megnyugvó Kánaán | ||||||
| Felfázott emlékképek égtek rideg szívem szirmaiba,
Széls?ségek szaggatják húsom, itt a hiba e sötét úton, Hol szürke gondolatok rágódnak a múlton, széttépve elmém. De nekem kell még egy remény, mi azt súgja enyhén, Hogy: "Képes vagy bármire.", és "Járj itt, mert hitet vetve magadba, Életre kel, mit csak egy színes filmdarabban látsz valaha.", Vakító fikcióm hontalan kutatja hol a haza, a megnyugvó Kánaán, Töprengve lelkem szívós szegletein, szúró bánatán, egyszer megtalálom talán. | ||||||
| ||||||
