|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csodás érzés | ||||||
| Bátorságért kiáltottam, kitartásért énemnek,
Elszántságot kölcsönöztem vágyakozó lelkemnek. Lesz, ami lesz, meg ne futamodj tettem fel a tétet, Bizony semmi sem lehet úgy, amint azt elképzeltem. Ámde, és íme, amint sejtettem s látni véltem én, Megtörtént a csoda, - amit akartam,"megtört a jég". Ez már szerelem, - de mit is írok, - nincs itt semmi jég, Egy mély érzés kapuja nyílt meg el?ttem és felém. Jóságos szíved, szép lelked, és önzetlen szerelmed. Vágyad rejtett birtokába bebocsátást nyertem. Boldog vagyok és büszke Reád magamban nagyon. Rád azért, mert titkolt, nemes érzelmeid bírhatom. Csodás érzés, szívedet adtad csupa szív kedvesem. Megértelek én, - hogyne értenélek meg, de hiszen Enyém a lelked, enyém a szíved, mert nekem adtad. Szépeket írtál, több vagy nekem, mint azt Te gondoltad. Úgy várt leveledb?l éreztem, melegség sugárzott, Az a t?z, a boldogság, - ami engem is bódított. Nem is folytatom boldogan rótt soraimat, - várod! Máris küldöm levelem ezt, ami hozzád íródott. Légy boldog, aggódj értem, aminthogy én is Teérted. Ha majd valamiért megbántanák jó és szép lelked, Vagy a furcsa bánat érzete hatalmába kerget, Gondolatod felém küldd, hidd, az felvidít majd Téged. Ha id?d engedi, kérlek, ne kínozzál, írj nekem! Gondolatban biztos lehetsz, szüntelen veled leszek. Rám gondolj gyakran sokszor s azonnal, ám gondolj azért, Érzéseim lángja lobog igaz, h? szerelmedért. Kedves leveled érkezését mindig várom, lesem, Mindegy az, hogy mit írogatsz, írjál bármit életem! Mindig reméllek, számomra Te, - örökké létezel. Budapest, 1971. | ||||||
| ||||||
