|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tudna-e szeretni?... | ||||||
| Ifju éveimet rég elpazaroltam,
Szines álmaimat messze szerte üztem... Vadrózsák szirmait durván letapostam, Csak néha maradt egy, mit hajamba tüztem -Eltünt ifjuságom tudná-e feledni? Egy megtépett lelket tudna-e szeretni? Egy megtépett lelket dal és álom nélkül, Aki olyan, mint egy összetépett rózsa... Kinek mi sem maradt multak emlékéb?l, Csak néhány keserü, eltemetett óra. -Eltemetett multam tudná-e feledni? Megtért, bünös lelkem tudná-e szeretni?... Tudná-e szeretni simogatón, lágyan, Fehér, liliomos, tiszta szerelemmel? Mint mikor még üde, tiszta volt a vágyam, Ahogy én szerettem az egész lelkemmel? - A régi álmaim tudná-e feledni? S a ragyogó ujat tudná-e szeretni?... Tudná-e szeretni jelenem, jöv?met? Tudna-e szeretni egyedül engem?... A megtisztult lelket, aki ujra sz?het Sok-sok méla nótát egy uj szerelemben? - A megírt dalokat tudná-e feledni? S a meg nem irtakat tudná-e szeretni?... A meg nem irtakat, amit még csak érzek, Amelyben szinesnek látom a világot... S azt a sima utat, amelyre most lépek, Ahonnan Magának hozom a virágot? - Mindent letiporva, mindent elfeledni, Tudna-e egyedül csak engem szeretni?!... 1914 | ||||||
| ||||||
