|
|
|
|---|---|
 |
|
| Húsvétkor sárban császkáltam | ||||||
| Zöld erdőben jártam,
Ott sárban császkáltam… A legjobb Krasznaja Moszkovszkaja kölni, nadrág jobb zsebemben volt, A többit Ti adtátok, én mentem, nálam az útra minden megvolt. Ha már így nálam minden megvolt, odaértem és kérdtem én: Mély-hangon kérdeztem: szabad-e locsolni, mint sörös ló-mén. Itt indult a húsvét, nekem és nektek, És hogy örültetek leánygyermekek… Mondtam fennhangon, akkor előveszem a zsebi locsolómat, Mire a válasz, visongás volt, meredten néztétek arcomat. Én egy bűbájos és sejtelmes, férfi mosollyal a nadrágzsebbe nyúltam, Többetek szeme kísérte a kezem és várta, mit vesz elő az ujjam! Kirántottam és heves izgalmamban majdnem, hogy elejtettem az üveget, Felmutattam az orosz feliratos, eredeti kölnis, barna üveget! Volt ki megkönnyebbülten heherészett, mint drága mamátok, Volt ki csalódottan kacarászott, mint többek, néhányatok! A mamátok rohant a páleszért és már kínált is, közben meg a fixírozott, Ti meg lányok rohantatok oda a sütis tálakkal… arcotokról szép mosolyt… A nagyitok is előkerült, ő meg hozta a főtt-füstölt sonkát a tormával, Tőletek meg érdeklődött, mi volt az előbb ez heves, víg-kacaj, aromával? Nagypapó is megjelent, hogy igyak vele egy menta teát, De mondtam, már mennék, kell... Vár engem szomszédasszony, odaát… Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
