|
|
|
|---|---|
 |
|
| A poéta vére… 2/2. | ||||||
| A poéta vére sötét, mint a tinta
És az örökölt kalamárisban tartja… Ezt nem a szív, lélek pumpálja papírra. Életbohóc vagyok én, de nem boldog, Lelkem sem és szemem sem igen ragyog. Bohócsipkám lecsúszott a szememre, Így aztán vaksizhatok méltón… kedvemre. Kalamárisban a tenta a lúdtollam vére, Azzal fest a papírra, mi a múltnak emléke… Az éjszakák nehezek, az íráshoz gyertya kell, De meggyújtom én, hadd írjon a toll szeretettel… Mindenki vágyva bár... kutakodik, Mindenki kutakodva álmodik, Mindenki elképzeli magának a napi jót… Mindenki értékeli a mindennapi valót? Nekem a gyertyafény, imbolyogva jelzi az utamat, Jövőt nem ismerem, kiírom magamból a múltamat! Viszont a jövőben folytatni kell a saját harcomat! Az utamon, nem kevés vérszilánkok, de tintapacák vannak, Az utamon szél is fúj, nem kedvez a fejemen a kalapnak… Ha megszüntetem szobámban a huzatot, az jó lesz alapnak. A kész versem nem síremlékem, de fejfámra bárcsak fölteszik… Örülök, hogy ha szép szavaitok, mint koszorúk, körbeveszik… Vecsés, 2016. június 16. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
