|
|
|
|---|---|
 |
|
| A poéta vére… 1/2. | ||||||
| A poéta vére az maga… olyan, mint a tenta
És azt az ócskapiaci kalamárisban tartja… Ezt nem szív pumpálja, toll, hegyével veti papírra. Gyertyafényben gyorsan elfárad öreg szemem, Meg néha megyek én, pár falatot csak eszem… Aztán újult erővel használom az eszem. Megjátszom minden nap az íróember jó öreg srácot, Közben folytonosan viselem, az életunt álarcot… Összetört álmaim, már nem kérnek új életnek pácot… A sötét tinta boldogságot szerez, ami a kalamárisban van, Poéta leírhat mindent, álmodhat egy saját poéta világban. Mosolyog is folyton a toll, mert ő írja papírra gondolatokat, A poétának segít ezzel, hogy megvívja a gondolat harcokat! Miközben leírom a gondolatomat, a lidércem ott setteng’ folyton, Meg a kezem és tollam árnyékai itt vannak, figyelnek is állandón… Mindig, egyszer csak megtestesül maga a nagy pillanat, Verset öklend, ha nem írom… mint fuvallat, volt illanat… A holdnak fénye, szinte jönne be, de lecsorog az ablakon, Már hideg van kint, kabátban sem ülhettek már öreg balkonon… (Leoninus) A gyertyám fénye persze világit, a lángja lobogva ámít? A boldogság bennem van, az nem ámít, így gyertyafény sem kábít! Vecsés, 2016. június 15. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
