|
|
|
|---|---|
 |
|
| Eső verte úton… | ||||||
| (Bokorrímes)
Eső verte úton nyomorultul sántikál a sorsom. Közben meg hallom, hogy dúdol: ’éltedet hátamon hordom’! Nem érdekli, én mit gondolok, ő az én dudorászóm… * (3 soros-zárttükrös duó) Gázlámpák fénye erőlködik, hogy a ködöt elűzze, És majd a jövőt az új sötétben gyorsan kibetűzze… Gázlámpák fénye erőlködik, hogy a ködöt elűzze. Eső verte az utat és most arra kószál a sorsom, Hogy ezt a tetves irányítót követem... a balsorsom… Eső verte az utat és most arra kószál a sorsom. * Nem tudom, hogy mi is várható és az meddig tart, Csak azt tudom, sorsom a létével jól betakart. * (Septolet) Mennék másfelé Jófelé, Élet az éjjelé… Istené. Köd sorsomnak segít, A mindenit… Engem dühít! * Kutyaszőrből van a sapkám meg az életem, takaróm, Állítólag eső ellen jó, de hinni nem akarom. A köd is eső, csak ő nem kívánkozik leesni, Igy meg részemről, neki már nem tudok miben hinni! Sorsom, amúgy csak magában, rohan előre, Készíti nekem a zárótüzet… előbbre! De milyen az ilyen sors, Mert nekem biz' nem sármos... * (Senrjú) Látom köd marad, Sorsommal együtt halad. Életutálat! Vecsés, 2015. december 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
