|
|
|
|---|---|
 |
|
| Inalnak az évek | ||||||
| Öregnek, mi az élet? Inalnak, az évek, szinte nyomukba sem érek.
Hol koszos hólében élnek életek, hol realitásban kényszerűen élek. Cukros vagyok, de másféle ’kemény’ bajom nincs, mondják… életem egy kincs. Néha jól-mélyen belenézek magamba és nem zavar pókháló a hajamban. Kékességes égségben nappal-éjjel szépet keresek, jó mellett legyeskedek. Hmm… a lelkem -érzem- még nem öregszik, fiatalos maradt, de ezzel nem kérkedik. Azért nem baj, a balsorsom a himnuszát dúdolja, ezt a reggel is mormolja… Föl kéne mennem a messzi magas hegyre, hogy lelkemnek legyen meg a kegye…. Nos, ma itt közeleg az éjes este, a messziben világít egy kemence… Nézem a sötétedést, lesz itt lefekvés, de vajon reggel lesz-e fölkelés? Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként, leoninus csokorban. | ||||||
| ||||||
