|
|
---|---|
Ha van sorsom | ||||||
Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
Csak messziről, túloldalról integet. Szerencse adó jó isten, add nekem, Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem! Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer, Lopakodós az alkonyat, körbeteker. De engem Ők csak kevésbé szeretnek, Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek. Villám-szimfónia szól a sötétlő égből, Feketés füst száll a sors hajókéményéből. A forró vaskazánban fekete kőolaj ég, A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég. Mindig is a mézes ajkaival csábított, Én elvesztem örvényében, ő csak ámított! Lehúzott a mélybe... Le a meredélybe. Jobb volna végre embernek lenni! Embernek, másnak nem... soha semmi! Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||