|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vihar előtti csend | ||||||
| A poéta estéje…
Éjszaka van, ha jól gondolom, akkor alszik, a város Még én aktív vagyok, írok, nem vagyok csak kicsit álmos. Megállok, nagyon figyelek, teljesen tisztán hallom, hogy hallgat a csend, Közben az ablakon még kinézek, lám a félhold mosolyogva esend. Bennem futnak a percek, fent csillagok vannak az égen, Az utcán már senkit nem látok, mily’ sok a csillag éppen. Szobámban mélységesen hallgat a csend, gondolatok tömegben jönnek felém, Ez erőt ad, vágyamat erősíti, sőt végtelen erőt öntenek belém. Hegyes toll, kezemben szántja a papírt, Közben nyomot hagy, egy nagy tinta pacnit. Nem is jutott eszembe, hogy egy pacni mi kárt okozhat, Nem is volt már eszembe, hogy a pacni miket okozhat! Már hallom is a dörgést Az ébredő kétkedést, Hogy ha lecsap a fénykard, A szemedet letakard... Én még estében írni akarok, gondolatim röpködnek, Utólag meg az ellenfeleim, utálkoznak, köpködnek. Még hallom a csendet, csak néha szakítja szét egy komótos dörgés, Még szinte teljes a csend, de már rossz jel az ismétlődő mennydörgés . Nem és nem, nem én gyengülök el legbelül, írok tovább kérlelhetetlenül, Mert miket ma még megírok, az marad utókorra, végeérhetetlenül. Villámláskor le kell oltani a lámpákat, én meg gondosan Majd elfújom a máris kis-csonk gyertyámat, nagyon alaposan. Ó mond csak múzsám, mit látsz, a helyes úton araszolok? Kezemben a lúdtollal, jó papírlapon bandukolok? Jézusom, most majdnem a fejem fölött csattant, Teljesen összetörte a tök süket hallkant… Jézusom, most majdnem a fejem fölött csattant. Majd’ elmennek a helyükről a fák? Ideért a vihar, Villámlik és meg gyorsan elfújom a gyertyámat… pazar. Sietek, bebújok a takaróm alá, gyorsan-hamar. Vecsés, 2016. március 11. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
