|
|
|
|---|---|
 |
|
| Naplemente a Balatonon… | ||||||
| Aranyban úszó
Fények, Balcsi hullámon… Meditálás-csend. * Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned, Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled… A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat, A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat! Messzire lát a fény a nagy tónak a partján, Magába zárt a csend, az önön, vallomásán. Látom, hogy a Nap lassan igyekszik, hazamegy, lepihenni, lenyugszik, Utolsó sugarai a pihenő arcomat, bíborral átfestik. A tó mélyén látszik már az erősödő sötétség, Az ég még nem fekete, de látható a szürkeség. Az utolsó, táncoló fényeket nézem a hullámokon, És várom, hogy az est, ebből valami szépséget kihozzon… Látszik, hogy nem is vagyok egyedül, velem szemlélődik az alkonyat, Látom, hogy vizsgálódik egyenként, nézegeti bíboros habokat. A hallgatás, mint szörny, velem van, mozdulatlan merengést is letipor, A víztükör is lassan sötétedik, már be is lepte a szürkés kór… Alkonyba beburkolózva, magamban ültem a parti köveken, Magamra öltöttem a bíborpalástom, csak magamra tekertem… Rájöttem, hogy míg a hullámok közé süt még, be a fény, A szívnek nincsen késő este, fényben élni van remény. * Már fényravatal Készül, estet temetjük. Hal, már nem ugrik. * Sok lélekvesztő Lassan kikötőbe ér. Köztük, matracok. * Már a Hold feljövőben és hoz magával tán’ mini dagályt, És csak bízni lehet abban, hogy reggelre meghozza apályt. A csend süket bilincsét a lemenő nap kiterítette, Lehet, hogy a hallgatás a sírunk? Mi az éjjel szégyene? Jó itt a parton, szúnyogokon kívül más nem zavar. Ők is hangtompítót használnak, ez benne a csavar… Itt ücsörögni, élvezni a mi tavunk közelségét, A csend élménye, mint az is, hogy várni est szürkeségét… Bízhatunk abban, hogy a reggel, jobb, új napot hoz nekünk… A Balcsi a milyenk, új nappal meg, valamit kezdhetünk… Vecsés, 2015. augusztus 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és senrjúban… | ||||||
| ||||||
