|
|
|
|---|---|
 |
|
| Itt az idő | ||||||
| Elmentél? Nem is voltál soha. Nem vagy?
Nélküled üresen csikorog az agy. Hiányzol, mint kerékagynak a zsír, Nélküled csikorgok, rólad semmi hír. Itt az idő! Véglegesen felmérem, Hogy nélküled mit sem ér az életem. Föladom, a határidő december Harmincegy és onnan nem vagyok ember. Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér. Nélküled az életem csak folt, de fehér. Nélküled nem lehet feltérképezni se, Mert üres, mint a szegények köcsögje. Hát igen, nélküled idejutottam, Eddig öklömmel semmibe sújtottam. Most már látom eddig öklöm sem volt, Most már látom, életem hamvában holt. Én szólítanálak: Kedves Szerencsém! Te! Hogy tegyem? Sohse voltál enyém. Ez van… Búcsúzzunk el ismeretlenül, Megyek tovább kielégületlenül. Budapest, 2000. október 8. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
