|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vihar előtt | ||||||
| Akár a fekete méz, olyan fekete.
Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. A komor viharfelhők fentről néznek le, Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. A napraforgók hosszúkás arany pillái Közül, rám tekintenek fekete szemei. Megjöttek fenyegető vihar szelei, Már itt vannak a viharfelhők elei. Fenyeget a vihar, fojtó levegője Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. Hallom az úton, lovas megy erre-fele, Bizony félnek ők, tán' keresnek egy hodályt. Távoli eső párájától terhes szél Szaga hirtelen a szobámba behatol. Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél. Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol. Jön a vihar, én már kellően fáradt vagyok, Lefekszem aludni, ki kell magam pihenni. Az utolsó nagy viharon nem álmélkodok, Álmomban, viharban fogok újjászületni… Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
