|
|
|
|---|---|
 |
|
| Titokban, lopakodva írni | ||||||
| Hétköznapi pszichológia… avagy a versírás lélektana.
(Bokorrímes duó) Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia, Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia… Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan, Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan? Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak, Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak… Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt, Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört. * (Leoninus trió) Persze lopakodva is lehetne verset írni, de minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek? Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál-e Te mocskolódó rágalmat? Kívánkoztál-e te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre? Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… éreztél olyt’: nem jó, mert ezzel hivalkodsz? Poéta sorokat írjon és ne rágódjon! Poéta verseljen és szavakkal csencseljen. Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet. Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz a világ, csak most teret nyert a másság. Én meg üzenem az ’hívőknek’: káosz a világ, és pusztítja emberiséget, kórság… Az emberi társadalmaknak megvan a rendje. Így nem elintézhető: egye-fene! * (senrjon trió) Bármily’ a helyzet nekem Írnom kell! Folyvást és állandón! Lélekfenntartó! Lopakodva irhatok, De azért írok, megjelenjen! Lélekfenntartó! Kevés a jó világban… Alkalmazkodva jeleskedek… Lélekfenntartó! Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából. | ||||||
| ||||||
