|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha kiürült a kalamáris | ||||||
| A poéta tenta nélkül…
(3 soros-zárttükrös csokor) Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat, Madárcsicsergést, békességet és boldog mákat… Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat. Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem, Lehet, hogy mi a fejemben mozog leírom… nekem… Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem. Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek, Hátha fönt is lennének új gondolatim és nem nehézkesek… Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek. Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma, De a reggel majd mondja, megérkezett a ma… Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma. (Bokorrímes duó) Írnék én legott verset, mert poéta vagyok, vagy mi a szösz, De a tentám kifogyta magát, ez jelzem is a sorsnak: kösz. Uram, most adj erőt, mert el kell mennem egy üveggel venni, De tentára nincsen pénzem, így bizony, nem is kell megvenni. Az én küldetésem, hogy írjak, mert a népek tőlem ezt bizony várják, Sokan szeretik, amit írok és ha olvasnak, ez nekik boldogság. Nem fussa egy üveg tentára, mert már nyugdíjas vagyok, Én igyekszem és hátha megoldás, hogy alkalmazkodok… Későig elmélkedek és belealszok… reggel meg nagyon megdöbbenek, Hogy új napra ébredtem, vissza is emlékszek tentára, de nincs... kesergek. Erőm nincsen, hogy felugorjak, igy csak a sorsomon hosszan elmerengek. (Senrjon trió) Tenta nélkül mivé lesz A nem létező életterem? Tenta hiány van! Fogom tollam, megnézem, Tenta nélkül nő kicsiségem? Tenta hiány van! Az élet nem szerethet, Mert akkor igy nem bánna velem! Tenta hiány van! (leoninus duó) A mai nap se különb, mint a már elmúlt sok többi, képzelem, milyen lesz a hétvégi… Jobb híján és bölcsen megvárom nyugdíjat, abból valahogy kitépem a tenta árat… Csak Neked írom meg, hogy a tenta hiánya, újításra sarkall e hét pár napjára… Grafit cerka az van nekem több is, kihegyezem és igy meglesz a szükségmegoldás is! Jól kitaláltam, de estefelé oly' hűvös az este, hideg fénnyel mennek ’levesbe’… Ablakomon még tülekedné befelé a hűs a fénnyel, redőnyt leengedem, kéjjel… Vecsés, 2015. február 21. - Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
