|
|
|
|---|---|
 |
|
| Poéta kalamárisa… | ||||||
| Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,
Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom. Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat, Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat. Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás, Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás! Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a papíron, A gyertyáim is súgják, hogy írjak, hagyjak tenta nyomot, lépjek át saját tudáson. Három gyertyát is egyszerre égetek asztalon, hogy lássak, Melegítik a lelkemet, hogy kiadjam lényegét, mának! Egy ég szemben, középen, Egy-egy meg asztalszélen… A falról, körben mindenhol lelógó láng-árnyak egymásnak vibráló játéka, Kölcsönözte azt, mitől kísérteties a csendes szobának a hangulata. Az újonnan beállított gyertyám pislákolgat lágyan, Lángja lassan lobog, gyengéden táncot is lejt magában. Csak úgy mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen, A láng meg lassan lobog, mintha értené, néha sercen. Lelki egészségemhez írni kell, mindent mi eszembe jut, Ez aztán a lelki kényszer, ebből biz' nincsen semmi kiút. Kalamárisban a tinta, melyet használni kell betűket leírni, Őszintén, gondosan fogalmazva, a lényeget nagyon beleszőni... A három gyertya fényénél látszik, meddig van tele a kalamáris, Ahogy fogy a tenta, lúdtoll sercegve előjelzi... tölteni máris! Kalamáris a tenta, a lúdtoll és papír, Ez az egyensúly és ne kelljen tintaradír! A három gyertya fényénél, látszik, hogy tenta fényes, Majd matt lesz, de addig hozzányúlni fölöttébb kényes. Vecsés, 2016. június 25. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
