|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szabadság | ||||||
| Fogságban már régóta, s szívem legh?bb vágya
Hogy egyszer majd szabadom szálljak mint madárka. Suhanni csak végig óceánok felett Látnom kell a tengert s valamennyi kincset. A látvány elandalít szívem szinte reszket Csakhogy valahára elhagyom e helyet. Láthatom az eget, mely most is olyan kék Habár szemem elé régen vetült már fény. Visszatérek oda hol szeret? anyám Szemét is kisírva izgatottan vár rám. Belépek az ajtón s már ugrik is nyakamba Ez hát az én otthonom: a szeret? haza. | ||||||
| ||||||
