|
|
|
|---|---|
 |
|
| Városszélén | ||||||
| Karcsú kócsag, cellofánköpenyben,
álldogál a kislány, villamost vár. Ostromolja s?r?-s?r? zápor- bánja is ?! Nem haragszik érte. A köd-füstös városszélen végig szólogatják acél-donjuanok. Két toronydaru siet utána: -Megengeded, kislány? elkísérünk! S közrefogják és eldicsekednek: - Ezt a házat, nézd, én építettem! - Én meg, látod, azt a kultúrházat! Nevet a lány: -Pompás fiúk vagytok!- Aztán gyorsan befordul a sarkon, visszaint még, hogy: -Tovább ne gyertek!- All a két toronydaru magában, két özvegy legény. A lány meg lépdel, csapja s?r?-s?r?-s?r? zápor. Fénylik cellofános karcsúsága, fénylik pilláin ezüst es?gyöngy, fénylik homlokán a tisztaság. | ||||||
| ||||||
