|
|
|
|---|---|
 |
|
| Érkezésedre | ||||||
| ...cinkosan cikkan a zár,
az ajtó lágyan a zsanérba simul, nem csap zajt, semmiképp... arcomra ragyogás szalad, betölti a tükröket, az ódon falakat és méltón adja át nekem a kínai porcelán... kezed, arcod, szemed, ajkad, hatalmas alakod, mind engem isznak magukba és várják, mint Krisztus igaz hívei, a föltámadást - csak kicsit másként, csöppet másképp... a felh? szürkéje is ragyog, mert imádja hogy végre, egyszer boldog vagyok... ...veled elmegy a fény, összecsuklik a maradék, aprócska, foszlány remény, kihunynak a csillámló nyalábok, s a valóság lehajtja szomorú fejét, árván... | ||||||
| ||||||
