|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nincs többé ember | ||||||
| Egyedül maradtam a földön.
Házak, sürgönyoszlopok, toronycsúcsok merednek ki a magányosság homoktengeréb?l. Az ember hangos beszédét, dalolását, kétségbeejt? titkait beitták a kövek, hogy soha tovább ne adják. Ha jól számítok, kalendárium szerint most vasárnap délután van. Fölmegyek egy síricsend? ház márványlépcs?zetén. Az élet fölfedezett titkára gondolok, szeretném elmondani valakinek, - de ásítnak a szobros folyosók és tompán konganak. Nincs többé ember. Jéghideg ablaküvegre szorítom homlokomat. Kibámulok. Ha kiáltanék, se hallaná senki. | ||||||
| ||||||
