|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fa móló | ||||||
| Az óceánt is elérte a bíbor naplemente,
A Nap fölöttébb alacsony járt, ez este-lemente. Szivárványként verődtek vissza a víz felszínről. Biztosan, olajfolt került oda... víz felszínről. (3 soros zárt-tükrös) Lassan ereszkedett le a nyárias este, Remény volt… nem múlik el, szép az este csendje… Lassan ereszkedett le a nyárias este, A móló végében még ücsörögtek horgászok, Akik a mai, esti vacsorára vadászók. Néha egy-egy hullám, partütközésnél valahogy tarajos lett És a hófehér habok beborították hullámfelületet. A mólon, még esti sétálók is voltak, Akik sokan, átszellemült arccal voltak... Neki a móló egy száraz ösvény volt a vízbe, Ami értük nyúlik be a sötét tengervízbe. Erősen kezdett formát ölteni az éj, nap ment lefele, A sétálók araszolva indultak a szárazföld fele. A horgászok is pakoltak és mentek, indultak kifele. Mire szárazföldet fogtak, konkrét formát öltött, rájuk-lezuhant éj, A tenger eltűnt a sötétbe, minden összefolyt, maradt hullámtaréj... A víz tovább hullámzott, de azután a taraj már nem látszott, A Hold valamerre elkóválygott, a sok csillag sziporkázott. A halk hullámverés jelezte a víz mérhetetlen pusztaságát, Móló meg csak állt tovább, és benne lét, algákban élte világát. (Anaforás, önrímes, 3 soros zárt-tükrös) A parton nem messze kellemetes kis utcák voltak, szép sorjában Az utat gesztenyefák szegélyezték, akkurátusan, sorjában. A parton nem messze kellemetes kis utcák voltak, szép sorjában Itt estefelé kevés volt a közterületi mozgás, Emberek otthon gyakorolták, mi az, az odaadás… Itt estefelé kevés volt a közterületi mozgás, Esteileg már olyan a naplemente, Mintha lagziban sietős vendég lenne… A nap már szedi a sátorfáját és a lábait, Már nem is nézi a nappal és éjjel arányait... A környezet először sötétedéssel kezdte, Majd átváltott a kellőn sötétes acélkékre. Utána meg sebesen átment… sűrű sötétbe Nem messze volt a hajógyár, a csillagok fényében még kicsit látszott, A sójában álló, építés alatt álló hajótest, volt irányzott. Lassan, mér ez is bekebelezte a mindenfelé elsunnyogó éjt, Aztán már ez sem látszott, de a nagy hajótest, visszaverte habtaréjt. Kitakarta a sziporkázó égi-lámpás csillag-világot. De sziluettje látszott, erősítette képzeletvilágot. Aztán a sólya is vak-végtelen sötétbe burkolózott… Reggelig már a csönd volt az úr, csak ő volt ki, hallgatózott. Vecsés, 2019. február 13. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
